2014. szeptember 16., kedd

Szépírói kurzus 2014-2015/1

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozáson Rózsa Boglárka olvasta fel remek szabad versét. Itt közlöm.  


Rózsa Boglárka

Megszokott utakon


Ledobván magáról a csillámló dértakarót
Nagyot nyújtózkodik a felkelő táj
Közben torkára szívja a hűvös levegőt
Hogy jóreggelt már nem jön  ki rajta
A hajnal még fáradtan pislog
Én is osztozom a félkómás érzésben
Mégis el kell indulni
Borongós, kopott, fakó télvilág
Egyre közelebb a szendergő pályaudvar
Egyre messzebb a mámoros álomkép
Csak a lelakatolt pléhbódék kétoldalt
Nameg a jádezöld villanás az árnyékból
A föld most is latyakos
Orromba szökik a sínek éles vasszaga
Régi történetek kígyóznak zajos elmémben
Keresztül-kasul bolyonganak a cirádás betűk
Poros bőrkötésben, megsárgult papíron
Mindig is untam az esti meséket
Egyszer volt, hol nem volt
Akkor is korán el kellett indulni
Nem látom a szakadékként tátongó különbséget
Talán a hangulat volt valamivel másabb
De nem vagyok benne biztos
Tekereg körülöttem a homályos felismerés
Előttem egy koravén bajuszos arc
Kiugró áll, lapos homlok
Szemei alatt feszül a Duna medre
Elfelejti megköszönni a kicsit több aprót
Talán összeveszett éjjel az álmaival
Míg tehetetlenül feküdt az átizzadt lepedőn
De ez sem teljesen biztos
A dátum neonvörösen világít
Irigylésre méltó egy jelzőlámpának
Talpaimon végigfut a remegés
Ahogy lázong alattam az eltiport beton
Kérjük vigyázzanak
Mintha nem hallottam volna már elégszer
Üres a platform, elbújtak az utasok
Legalább jut bőven az agyonült helyekből
Talán bánatos szavaktól süppedtek be ennyire
De már semmi sem biztos
Megkarcolt dombok, néptelen utak
Mindig is untam a monoton zötykölődést
Taramtatamtaramtatam
A jegy ellenőrizetlenül hever zsebemben
Versenyt futnak mellettem a meggypiros háztetők
Frissen sütött, még meleg mézeskalácsból
(Már megint a mesék)
Taramtatamtaramtatam
Miért nem hoztam magammal egy könyvet?
Vagy azt a nagyonmenő zenelejátszót
Persze utólag okosabb vagy
Látod, hallgattál volna most is a szüleidre
Taramtatamta –
Elnyújtott csikorgás, felhorzsolt könyök
Ahogy hallom a vér lüktető áramlását fülemben
Izzóvörösen pulzáló erő
Mely millió darabra töri gondalataim
Hanyag vagyok, heverjenek csak a piszkos padlón
Megannyi üvegesen rámmeredő szilánk
Megannyi félreértett ítélet
Majd a takarító rendesen felsöpör
Színültig töltve a lelki szemetesládát
Mintha nem volna eléggé tele
Ideje továbbmenni a megszokott úton
Úgyis mindig kizökkent valami
Talán mégsem olyan egyhangú ez az utazás