Szépírói kurzus 2017 ősz/2 - Urszinyi Fehér Csaba elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Urszinyi Fehér Csaba elbeszélése Örkény István ismert novellájának témájára született. Kiváló munka.

Urszinyi Fehér Csaba                                             

#balladaaköltészethatalmáról

Örkény István tiszteletére

A körúti gyorsétteremben volt egy router. Hotspot kiszolgálójaként biztosított wifi jelet az étkezde látogatói számára.

   Bár a legtöbbjüknek már volt elérhető internet az okostelefonján, mégis örömmel vették a potya megabiteket, melyekkel kedvükre szörfözhettek a világhálón.
  Páran étvágygerjesztő szelfiket töltöttek fel magukról hamburgereik társaságában a közösségi médiára. De volt, aki a másokról készített önportrék között csemegézett, telefonkijelzőiknek ujjaikkal való tapogatása közben.

   Egyesek chat oldalakon hívták fel ismerőseiket, dicsekedtek, panaszkodtak, vagy éppen szerelmet vallottak.

  Néha egy tinilány felzokogott, amikor barátja egy rövid üzenetben szakított vele, de akadt egy pék is, akit az itt lezajlott, virtuális állásinterjún vettek fel egy osztrák szállodába.

   Egy napsütéses nyári napon lépett be a dalszövegíró. Skypolva beszélt  producerével és piszkos, kopottas, első generációs Iphone-ján átküldte mellékletként új szerzeménye refrénjét.

- Megvan a négy sor - számolt be lelkesen.

- Túl szürke, klisészerű és egyhangú. Ide valami trendibb kell. Írd át még egyszer és tegyél bele valami latinosat is – hurrogta le őt a producer és nem várva meg válaszát, kilépett a chat szobából.

  Elült a délutáni csúcsforgalom, egy ideig senki sem lépett fel a világhálóra. Majd megjelent egy idősödő asszony. Arcát botox feszítette simára, hatalmas szilikon keblei pedig hivalkodóan törtek utat maguknak virágos nyári ruháján keresztül.

  Oldalt fordulva, hogy hatalmas hasa ne látszódjon, telefonját a magasba emelve, whooperje fölött csücsörítve készített szelfit magáról.

  De posztolni már nem tudta, mivel a feje fölött lévő router, adatkábelét ostorként használva, kicsapta mobilját a kezéből.

  A nő azt hitte, hogy egy meglazult vezeték omlott rá, és felvette a készüléket. De ekkor a kábel a nyaka köré tekeredett, és elkezdte fojtogatni.

   Az akciós menüért sorban állók közül siettek a segítségére. Egy laptoptáskát cipelő férfi megpróbálta kiszabadítani a hurokból, de kezeit áramütés csípte meg, és hátrahőkölt.

 Pár külföldi, aki nem értette, mi folyik itt, megjegyzéseket tett a háttérben. Biztos egy reality showba csöppentek, gondolták.

  Ekkor a router felhagyott a közelharccal, és elengedvén a nőt, komótosan leakasztotta magát a mennyezetről.

  Lassan lebegve, kábeleit csápként maga után húzva kiszállt a gyorsétterem ajtaján.

   Komótosan elindult, az emberek utánanéztek, de nem szóltak hozzá semmit. Nem csodálkoztak, vagy botránkoztak meg, hisz’ megtanulták már, hogy a szenzációra éhes világukban bármi megtörténhet.

- Nézd, anya egy drón. Ilyet szeretnék! - lelkendezett egy kisgyerek. A sarkon pirosat jelzett a lámpa, a router pedig türelmesen kivárta, míg zöldre nem váltott.

 Az emberek felszálltak a kombínóra, ő pedig komótosan elindult a Rákóczi úton.

 Útközben kirakatokat nézegetett, elácsorgott egy virágüzlet előtt, felhajtott egy kupica rumot, a mellékutcai italboltban, ahol Bitcoinnal fizetett.

  Elindult a dugóban várakozó autók mentén, majd átkelve az Erzsébet hídon, a rakpart felé vette az irányt.

  Időnként megállt gyönyörködni a part mellett dokkoló sétahajókban, majd elérve a Margit hidat, átkelt a szigetre.

 Céltalanul bolyongott a több száz éves, árnyas fák között bámészkodva, a kocogók és a bringások pedig ingerülten kerülték ki őt.

  Már esteledett, a kutyáikat sétáltatók is kezdték elhagyni a szigetet, hamarosan a takarókon piknikezők, vagy magányosan olvasók is követték őket.

  Ekkor pillantotta meg egy bokor aljában, az egyik pad mögött a fűben feküdve őt.

  Hasonlóan a többi örökké elveszett dologhoz, egy táskából, vagy egy zsebből eshetett ki, és hiányát csak akkor veszik majd észre, ha szükség lesz rá ismét.

  Karcsú, ezüst derekán kihívóan feszült rózsaszín védőruházata, mely sejtetni engedte formás alakját.
A router egy szomszédos pad fölött lebegve kezdte el figyelni, miközben úgy érezte, hogy örökre el tudna veszni, abban a gyönyörű, éjfekete kijelzőben, mellyel a telefon tekintetét viszonozta.

  Elképzelte a bizsergést, amit képernyőjének érintése okozna és hévtől fűtve csatlakozási kísérletet tett a koreai szépség felé.

  Másodjára sikerült is, levetkőzve magáról vezetékét, hálózatba kapcsolódott vele.

  A mobil ekkor csendesen rezegni kezdett, a router led lámpáinak zöldes fényei pedig ütemes vibrálásba fogtak.

  Hogy mi történt ezután, arra már senki nem emlékszik, mivel a szigeten ekkor rendezvényt tartottak.

  De a telefon tulajdonosa később csodálkozva tapasztalta, hogy a megtalált mobilja otthoni hálózatot hozott létre egy ismeretlen kiszolgálóval.

 A routert ezek után már nem látták többé Budapesten.
A városon kívül, az M0-on is túl, ott, ahol már az Ikea parkolója is véget ér, van egy kis parkocska.

 Tervezői azért építették oda, hogy javítsa az egyhangú betonfelület szürkeségét, amolyan zöld szigeti oázisként, az aszfalttengeren.

 Jelenléte jelképes, olyan kicsi, hogy a karbantartók két cigi között vágják le a gyepet rajta egy sarokfűnyíróval.

  Egy asztal viszont épp elfér rajta, mellette két fapaddal. Nem messze tőle, az egyik lámpaoszlop tetejéről, féloldalasan lóg le a kopottas router, szellőnyílásban egy darázsfészeknek adva otthont.

  Jelenléte rontja az áruház tökéletes imidzsét, de mivel az ingatlan területén kívül esik, senki sem foglalkozik vele.

 Ellentében egy-egy arra tévedő vásárlóval, aki a szabadban kívánja elfogyasztani a bent vásárolt húsgolyókat.

  Ekkor megörülnek a potya wifi-jelnek, és boldogan csatlakoznak az ingyenes szolgáltatáshoz.

 Viszont a böngésző megnyitása után egy kezdetleges videóklipp jelenik meg. Grafikája a nyolcvanas évek vedójátékaira emlékeztet, a zenét pedig szintetizátor biztosítja.

   Alig halhatóan, mint egy kalóz mozifilm kamerás felvételén, halk férfihang egy négysoros refrént énekel loopolva.
  Bár az ingyenesnek hitt szolgáltatás mégis levesz értékes megabiteket a mobil előfizetésből, eddig még senki sem reklamált a telefontársaságok ügyfélszolgálatán.